Ugyanakkor ezek közül nem mindegyik van közvetlen hatással az egyszerű polgárok számára, mint azok az ismétlődő kihágások, amiket jórészt a bűnügyi híreket közlő médiumok követnek el.
Bármilyen erőszak és szexuális zaklatás áldozatainak kilétének felfedése az egyik legdurvább kihágás, amit a média elkövethet, és szinte nap mint nap akad erre példa.
Az áldozatok személyazonossága nem csak a róluk készült fényképek közzétételéből, illetve az áldozat kereszt- és vezetéknevének a megjelentetéséből derülhet ki, hanem akkor is, amennyiben olyan információkat teszünk közzé róluk, amelyek utalnak arra, hogy kiről is lehet szó. A nevének a kezdőbetűinek, az életkorának, a lakóhelyének, illetve a családtagjaira, munkahelyi pozíciójára vonatkozó adatok közzététele, ezek mind sugallhatják egy adott személy kilétét.
Így az áldozatok, valamint családtagjaik, közeli barátaik a tragédia átélése mellett olyan médiafigyelem is éri őket, amihez semmi kedvük. Az áldozat kilétének a meghatározásával az illető életének a rendes kerékvágásba történő visszazökkenését is veszélyeztethetik.
Az etikai és szakmai normák ilyen jellegű figyelmen kívül hagyása még drasztikusabb lehet, amennyiben kiskorúakról és ezek személyazonosságának a felfedéséről van szó, függetlenül attól, hogy ők, vagy pedig a családtagjai az áldozatok, A kiskorúak esetében az ilyen kihágások negatív hatással lehetnek a felnőtté válásukra, a szellemi fejlődésükre és az iskolai eredményükre.
A teljes írás itt olvasható el
